Ébresztő Amerika!
Ébresztő Magyarország!

2001 szeptember 11 után Billy Graham lányával készítettek interjút, és a riporternő (Jane Clayson,)megkérdezte tőle: "Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyesmi történjen?" Anne Graham nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:

"Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk szeptember 11-én történt, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, menj ki a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen szelíd, ezt meg is tette, csendbe hátrahúzódott."

Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy távozzon életünkből, hagyjon bennünket békén, hagyjon bennünket szabadon élni?

Tudom, nagyon sok levél jár körbe a világban, kéregetők, meg különböző hittérítők. Ez a levél viszont egyikről sem szól, csupán el kell gondolkodni rajta. A legutóbbi történések fényében, terrortámadások, iskolai lövöldözések, gyermekek által elkövetett gyilkosságok, stb., lássuk csak, azt hiszem, ez akkor kezdődött, mikor Madeline Murray O'Hare panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban. És mi azt mondtuk, rendben. (Madeline Murray O'Harét azóta meggyilkolták, testét nemrégen találták meg, egy 15 éves diákja lőtte le!)

Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvasunk Bibliát az iskolában.- a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd a szomszédodat (felebarátodat), mint magadat. És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán dr. Benjamin Spock az mondta, ne fenekeljük el a gyerekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megrongálódik, és lerombolhatjuk az önbecsülésüket És mi azt mondtuk, egy szakember biztos tudja, miről beszél,
És mi azt mondtuk, rendben. (Spock fia azóta öngyilkos lett).

Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnökök jobb, ha nem fegyelmezik a gyerekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskolai vezetők azt mondták, a tanári kar tagjai inkább ne is érintsék meg a diákokat, mert nem akarunk rossz reklámot az iskolának, és semmiképpen nem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket (nagy különbség van a fegyelmezés és megérintés, valamint a verés, pofozás, megalázás, megrúgás, stb. között!). És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, sérül a gyermek emberi joga, ha a tanár a gyermek engedélye nélkül tájékoztatja a szülőket az ő csínytevéseiről, az iskolában elkövetett dolgokról. Ezért ma már a tanár nem írja be hiányzását a gyereknek, mert minek, a kollégák előtt is tiszta marad, a szülővel meg nem kell bíróságra menni, amiért megkerülte a gyereket! És mi azt mondjuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják a szüleiknek. És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk azok fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta (politikai siker reményében néhány szavazatért), nem baj ha a fiataljaink könnyű drogokat fogyasztanak, próbálják csak ki bátran, hogy tudjanak dönteni! Aki ért hozzá, hiába kiabált, akart megálljt parancsolni, mert tudta, a kipróbálás = a halálos ítélettel, csupán már a pénz és idő ad haladékot. Szavazatokért a politikusok halálba küldik gyerekeinket, mi pedig nem ismertük fel a veszélyt, nem tudtuk kinek van igaza. És végül azt mondtuk rendben.

Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve akár az Elnököt, Minisztereket is) a magánéletében, amíg van munkánk, és a gazdaság jól működik. És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, nyomtassunk újságokat meztelen nők képeivel és hívjuk ezt a női test szépsége feletti egészséges, természetes csodálatnak. És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki eggyel tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyerekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az Interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga feljogosítja erre őket. Ezen ügyek következetlen kezelésével, netán üzleti érdekek előtérbe helyezésével, ne adj Isten korrupció hatására elfejtődtek. És mi azt mondtuk, rendben.

És aztán a szórakoztató ipar azt mondta, csináljunk TV-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, erkölcstelenséget, gyilkolást, mészárlást reklámozzák és a tiltott szexet. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, kábítószer-fogyasztásra, gyilkosságra, öngyilkosságra, és különböző sátáni témákat dolgoznak fel. Már azért sem szólunk, ha ezeket a gyermek műsorok főidejében, jobb estben reklám gyanánt (20 percben) mutatják be két mese közt a gyerekeinknek. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan. És végül mi azt mondtuk, rendben.

Aztán jött a korrupció, megvesztegetés, bank és bróker botrányok, csőd bűntettek, az állami szinteken elszámoltatásra nem kerülő milliárdok. A vezetői hiteltelenség és hazugságok! Már az sem zavar, hogy létminimumon élésed mellett, tízmilliárdokat tesznek zsebre szemed láttára, majd másnap elbizonytalanodsz, vajon a tolvaj és a csendőr, vajon nem azonos csapatban játszanak? Aztán majd a belefásulsz az egészbe. Legfeljebb már téged sem tart vissza semmi, ha alkalmad adódik a zavarosból halászni, amit már a gyermeked előtt sem szégyellsz. És mi azt mondtuk, rendben.


Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyerekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy egy mobil telefon reményében megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat.

Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van ahhoz, hogy "AZT ARATJUK, AMIT VETETTÜNK."

Aztán amikor egy iskolában, két gyerek kegyetlen mód kivégezte az egyik osztálytársát, az áldozat barátnője megelégelte a dolgokat, tollat ragadott:

"Kedves Isten!
Hol vagy Te ebben a rohadt világban? Miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Hiszen azt mondják rólad, hogy Te mindenütt ott vagy, és minden a Te akaratod szerint történik!
Most nagyon várom a válaszod.
Tisztelettel, Egy "Érintett Tanuló"

Válasz:

"Kedves Érintett Tanuló!
Jézust küldtem a földre, hogy megmentsen Benneteket, megszabadítson bűneitektől és hogy szeretetet vigyen közétek. Ti pedig még a nevét is szégyellitek kiejteni, ha lelketekben néha feltámad az iránta érzett vágy, azonnal kiráz a hideg Benneteket, és máris messze lökitek magatoktól. Egyszerűen kivagyok tiltva az életetekből és az iskolátokból. Én pedig annál jobban szeretlek Benneteket, mintsem akaratotok ellenére cselekedjek, mert meg van ez írva!
Tisztelettel: Isten."

Furcsa, milyen egyszerű az emberek számára megvetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy pokolra a világ.
Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.
Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén "hisz" Istenben.
Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre és mennyire nem a megítéltetésre.
Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük viccek ezreit, és bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha a szeretetről, az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák.
Furcsa, hogy az erkölcstelen, durva, vulgáris és obszcén dolgok szabadon áramlanak a
világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolában és a munkahelyen.
Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lánggal lobogó vasárnap, és láthatatlan keresztyén a hét további részében.
Nevetsz?
Furcsa, hogy mikor elolvasod ezt az üzenetet, eszedbe sem jut, hogy elküld ismerőseidnek akik a listádon szerepelnek, mert nem vagy biztos afelől, hogy mit hisznek, mit fognak gondolni rólad!
Furcsa, hogy jobban érdekel, amit az emberek mondanak Rólad, mint amit Isten mond rólad.
Gondolkozol?
Hívd fel barátaid figyelmét erre az oldalra ha úgy gondolod, hogy megéri. Ha nem, akkor csak egyszerűen zárd be és lépj tovább. Ez az oldal nem egy levél, amiben azt írják, ha nem küldöd tovább, három napon belül ilyen, vagy olyan átok ér! Ez egy egyszerű elgondolkodtató írás. Senki nem fogja megtudni, hogy itt jártál. Ennek ellenére én úgy gondolom, érdemes elgondolkodni közösen a leírtakon, hogy kisebb lehessen a lelkifurdalásunk, amikor felvetődik a kérdés,
"vajon miért van ilyen rossz bőrben ez a világ!"

J. H. körlevelét lehorgonyozta és itt újra élesztette: F.I.