Magyar Rádió műsorában elhangzott: 2005. április 25.

Nagy felelősség különleges képességű gyereket nevelni. - teljes szöveg

Szemtől szemben...

 

- Nekem nincs úgy kedvenc könyvem általában. Mindenféle témában, például ugye kémia. Megvettük a Mi micsodától kivettünk a könyvtárból egy matematikás könyvet és azokat olvasgatom.

- És kémiából mit szoktál olvasni?

- Kémiából csak két könyvem van, de van egy színes periódusos rendszerem. Imádok zenélni, meg imádok mozgóképet készíteni. Engem érdekel ez a mozgóképes téma.

- Mozgóképet gyártasz? Hogy gyártod azt?

- Hát ilyen képeket beleteszek a mozgóképbe, meg mozgóképeket ugye, több mozgóképet és akkor lejátszom egyszerűen és elmentem a gépre.

- És zenélni hogy szoktál?

- Zenélni? Hát fölvettem egy kazettára pár zenét. Kettőben angolul éneklek, legalábbis reppelek pontosabban.

- Tehát úgy zenélsz, hogy énekelsz, vagy valami mást is csinálsz az éneklés mellett?

- Hát hangszereken játszok otthon, szórakozásból.

- Milyen hangszereken?

- Van nekünk furulya, dob, csörgő és csak az íróasztalom miatt nincs szintetizátorunk, mert ki van kapcsolva, legalábbis van, csak ki van kapcsolva.

- Mert már szintetizátoron is tudsz játszani?

- Beütök egy ilyen ritmust, az alsó hangokkal játszok ilyet és az is úgy hangzik, mint a gépzene.

- Úgy tudom angolul is tanulsz.

- Igen angolul és a tanár csak angolul beszél hozzánk. Szóval nagyon jól lehet ott megtanulni angolul. Én kábé ötven százalékban értem amit mond a tanár.

- És a másik ötven százalékkal akkor mit csinálsz amikor éppen nem érted?

- Lehet, hogy hatvan, negyven, szóval. De az tökmindegy, hogy hatvanegész nulla, nulla, nulla egy, csak, hogy egy kicsit szemtelen legyek, meg ugye, hogy ötvenkilencegész kilenc, kilenc, kilenc, kilenc, stb.

- Mit csinálsz, amikor nem érted? Akkor nem unatkozol?

- Egyáltalán nem. Ki tudok indulni például abból, hogy amikor kérdeztem tőle, hogy angol, vagy magyar, akkor teljesen véletlenül eltaláltam, hogy azt mondja, hogy az titok.

- És tudod, hogy hogy van az a szó, hogy titok?

- Azt nem.

- Secret emlékszel rá? Secret.

- Ja tényleg. Secret. Hogy hívják a nagyon laza ragasztót? Technokul.

- De aki nem tud angolul az nem érti. Mit jelent ez?

- Cool az lazát jelent, hogy laza ragasztó ugye. A technocol rapidot azt mindenki ismeri gondolom. Minden gyerek és minden felnőtt, aki hallgatja a Kossuth rádiót. Van egy ilyen gitárom is, egy hat húros amit kaptam karácsonyra még 2004-be.

- Van neked barátod az iskolában?

- Hát nincs.

- Miért nincs?

- Miért nincs? Hát van egy félig barátom. Egyszer barátom, egyszer nem.

- Most például barátod jelen pillanatban?

- Nem tudok erre a kérdésre válaszolni. Most például igen.

- Tehát éppen most nem vagytok összeveszve. És amikor a barátod, akkor mit szoktatok csinálni a barátoddal?

- Beszélgetni.

- Miről szoktatpok beszélgetni?

- Például megkérdeztem tőle, hogy milyen rádiókat ismer. Tudniillik én tudom minden rádiónak a frekvenciáját. Sláger rádiónak 100.8 és a Kossuth rádiónak 107.8 és amikor hallgatjuk ilyen rádión a Kossuth rádiót ahol kiírja a frekvenciáját ott tessék ellenőrizni hallgatók.

- Miért ellenőrizzék a hallgatók?

- Hát, hogy jól mondtam-e, mert biztos, hogy jól mondtam. Kivéve azokat akik AM-mel hallgatják a Kossuth rádiót.

- Mi az az AM?

- Hát középhullám 540 a Kossuth rádió.

- És mi az a frekvencia?

- Frekvencia? Hát frekvenciát annyit tudok, hogy herzben mérik.

- Honnan tudsz te ennyi mindent?

- Olvastam egy könyvemben, amit kaptam a névnapomra.

- És mi van még ebben a frekvenciákon kívül?

- Hát péládául erő. Onnan tudom, hogy azt neftonban mérik, vagy newton? Úgy kell ejteni? Gondoltam, mert a new az új newton igen, akkor így kell ejteni. Tudniillik meg is írták a félévibe, hogy néhány hangot helytelenül ejtettem, de egyébként az kiváló lett.

- Annak a bizonyos kiváló bizonyítványnak örültél?

- Persze. Beszéltünk is a Peti anyukája, hogy az első osztályból csak a Tomié volt kiváló valami ilyesmit mondott.

- És amikor ezt hallottad akkor mit éreztél?

- Nem én hallottam, nem emlékszem.

- Büszke vagy arra, hogy te ilyen okos vagy?

- Én nem is gondoltam rá úgy nagyon, hogy így büszke legyek magamra.

- Akkor örültél annak, hogy jó az eredményed?

- Hát persze ennek örülni kell.

- Mikor vették észre, hogy másmilyen, mint a többi?

Másfél évesen kezdett el beszélni a gyermek és ahogy a beszéd elindult szinte azzal egy időben a számok és a betűk is elkezdték érdekelni. Először az autók rendszámán keresztül kezdett ismerkedni a betűkkel, számokkal és akkor vettük észre először, hogy egy kicsit más érdekli talán, mint a hasonszőrű gyermekeket.

- Megijedtek?

- Megijedtünk talán, mert egy felelősséget jelent egy ilyen gyermeknek a nevelése.

- Nem tudtak ezzel mit kezdeni?

- Az elején biztos, hogy voltak ilyen jellegű problémáink, de aztán az irodalmat néztük, próbáltunk több helyen tájékozódni és igyekeztünk mindig talán a legjobbat tenni. Nagyon hamar megtanult olvasni, rengeteg kérdést tett fel. Soha nem gátoltuk őt abban, hogy az információkat elsajátítsa. Nem tanítottuk, viszont a kérdéseire mindig próbáltunk válaszolni. Igyekeztünk kielégíteni a tudásvágyát.

- Mi az ami érdekelte őt?

- A matematika, érdekelték a természettudományok, a csillagászat.

- Tamás mindenben tökéletes és mindenben jobb, mint az átlag?

- Nem, hát neki voltak mozgáskoordinációs problémái. A szociális és érzelmi érettsége az inkább a korosztálya, vagy még esetleg egy kicsit az alatt is van. A beilleszkedéssel voltak problémái. Amióta iskolába jár, azóta talán tompultak. Mai napig is járunk mozgásfejlesztésre, illetve a Heim Pál kórháznak az intézetébe járunk egy ilyen egyéni foglalkozásra. Azt a sok lemaradást nem hozta be teljesen.

- Mit gondolnak mi lesz belőle, ha felnő?

- Azt szeretnénk, hogyha ő egy boldog gyermek lenne. Az is lehet, hogy egy jó pár év múlva utoléri őt a többi és akkor teljesen átlagos gyermek lesz. A legfontosabb cél az, hogy egy boldog gyermeket neveljünk, és boldognak lássuk őt.

- Azt már régóta tudjuk, hogy a tehetségek közül a matematikai tehetség az ami a legkorábban megnyilvánul, de mit tudunk még ezen kívül arról, hogy ez a tehetség, ez a képesség ez hogy alakul ki a gyerekekben?

Hámori József agykutató: - Sokáig úgy gondolták, hogy ez olyasmi amit az iskolában kell oktatni, aztán vagy kialakul, vagy nem alakul ki. Egy négy, vagy öt évvel ezelőtti vizsgálatok azonban arra utalnak és ma már nemcsak utalnak, hanem bizonyították, hogy a matematikai készség éppúgy, mint a beszédkészség velünk született tulajdonság. Kizárólag emberre jellemző velünk született tulajdonság. Ez annyit jelent, hogy példának okáért egy, vagy két hónapos korban már a csecsemő természetesen nem tudatosan képes arra, hogy egyet, meg egyet összeadjon és kettő legyen belőle, tehát jelzi, hogy ez kettő, egy meg egy az kettő. Vagy megfordítva kettőből elvesz egyet, és akkor egy marad. Tehát bizonyos alap matematikai folyamatok már ekkor az agyban meg vannak. Ez annyit jelent, hogy az agynak vannak olyan struktúrái amelyek velünk született módon a matematikai képességekért felelősek. Ezt természetesen később az iskolában kell továbbfejleszteni. Éppúgy, mint a beszédet is a társadalmi környezetben tanuljuk meg igazán, aztán az iskolában fejlesztjük tovább, ha jó az iskola, a matematikai készségeket is itt kell tovább fejleszteni.

- Ez azt jelenti, hogy az már eleve adott, hogy milyen szintre tud valaki eljutni.

- Vannak különbségek természetesen, de ez még korai fázisban van annak a megállapítása, hogy pontosan valaki milyen matematikai készséggel születik. Azt tudjuk csak egyelőre megmondani, hogy az emberre jellemző az, hogy matematikai készséggel születik.

- Mi az amivel még segíteni lehet, hogy ez a készség fejlődjön, tehát mi az a más fajta tevékenység, ami ezt fejleszti?

- A más fajta tevékenységek közül én feltétlenül megemlíteném a zenét és az éneket és a muzsikát, főleg muzikalitást. Méghozzá azért, mert ez, mint a matematika is, az emberi kreativitásnak az alkotóeleme. És a két dolog a zene és a matematika úgy látszik, hogy erőteljesen nemcsak, hogy kiegészíti egymást, hanem inspirálja is egymást. Példának okáért nagyon sok matematikus maga is szeret zenélni, és rájött, hogy ez megkönnyíti a matematikai gondolkodását és megfordítva.

- Az agyféltekéket vesszük alapul, akkor mi ennek a magyarázata? Tehát az, hogy ugyanahhoz az agyféltekéhez kapcsolódik, vagy pontosan az, hogy különbözőhöz és így kiegészíti egymást?

- Pontosan az. Tehát kiegészítik egymást. Az algebrai, matematikai készségek azok a bal féltekére lokalizálódnak elsősorban, míg a muzikalitás jobb féltekés. Igen ám, de a két félteke között van kétszázmillió idegrost, amelyek informálják egymást arról, hogy mi történik itt, vagy ott. Ennek következtében a muzikalitással kapcsolatos élmények azok átkerülhetnek a bal féltekébe, ott, ahol egyébként a matematikai készségek vannak. Nagyon érdekes vizsgálatot végzett egy amerikai idegsebész, aki kimutatta, hogy egyszerre a bal féltekébe húsz különböző helyen adunk össze, vagy pedig osztunk. Meg vannak tehát a pontos helyek arra, hogy hol történik ez. Ez annyit is jelent, hogy ez a képesség, eltérően a beszédkészségtől - ami egy nagy központban van és ha ez a központ megsérül, akkor elveszítjük a beszédkészséget -, a matematikai készség az szét van szórva az agykéregben. Ennek következtében sokkal nehezebb, hogy úgy mondjam, elveszíteni a már megtanult matematikai képességeket.

- Azoknál a gyerekeknél, akik hadilábon állnak a matematikával mi tud segíteni? A mozgás például mennyire tudja segíteni azt, hogy ez a képességük előjöjjön?

- A mozgás az egy általános szükséglete az embernek. Tehát nemcsak a matematikai képességeken, bármely más szellemi képesség szempontjából. Római mondás, hogy ép testben, ép lélek. Ez pontosan erre utal, hogy megfelelően karbantartott mozgásrendszer elősegíti a szellemi tevékenységet is.

- Hogyan hat vissza az agyra?

- Nagyon egyszerűen. Többek között úgy, hogy több oxigénnel látja el példának okáért az agyat. Amikor mozgunk akkor nagyon nagy az oxigénfelvétel, és abból nemcsak az izmoknak jut, hanem az agynak is és hát azt tudni kell, hogy ez a kis másfél kilónál is kevesebb szervünk ez az összes oxigén fogyasztásnak a 20 %-át teszi ki. Tehát nagyon nagy az oxigén igénye. Másrészt pedig fölfrissíti. Tulajdonképpen egy aktív relaxációnak is megfelel. Harmadsorban pedig, ha olyan mozgást végzünk, amelyek játékosak, és ezért nagyon nagy a fontossága a játékos sportnak például a tenisznek, labdajátékoknak, általában vívásnak, de mindenféle olyasminek ami játékos. Ami nemcsak izzadságos, hanem egyben játékos is, ez egyben nagyon pozitívan hat vissza mind a két féltekének a működésére, de főképpen a jobb féltekére.


- Az indigó gyerekekről nagyon keveset hallok. Most képbe jött az, hogy egyik gyerekem az lehet, hogy egy ilyen csillag gyerek.

- Mennyi idős ez a gyerek akivel kapcsolatban gyanakszik?

- Nyolc éves volt.

- Mi jellemző rá?

- A más gondolkodás. Pici korától fogva. Amikor kisbaba volt addig az volt a furcsa, hogy soha nem lehetett becsapni. Semmivel. Tehát mind a gyereket úgy, ha valami baja van, vagy mit tudom én elbolondítani. Ez nagyon furcsa volt. Meg mondjuk a nézése olyan furcsa volt már kicsi korában, mint hogyha az ember veséjéig látna. De komolyan, mint hogyha röntgen szeme lenne és átlátna rajtam. Aztán később is ez megmaradt, és akkor emellé jöttek még a beszéd kommunikációk. Az, hogyha valaki őt nem érti meg, rettenetesen dühbe tud gurulni. Dühös és mérges.

- Igen.

- És ennek különböző megnyilvánulásai vannak ami hát mondjuk kellemetlen sokszor.

- És nagyon értelmes, nagyon okos.

- Egy kifejezetten nagyon értelmes és okos gyerek. Úgy tanult meg olvasni, hogy észre se vettem például.

- Még óvodás korában ugye?

- Igen.

- És az iskolát, hogy tűri?

--Nehezen.

- Nehezen.

- Az óvodát rettenetesen nehezen tűrte. Nem szeretett járni, Tudomásul vette, hogy menni kell, meg, hogy ott azért vannak jó dolgok is, de nem szerette.

- És az iskolában mi a probléma?

- Hát az iskolába, most másodikos. Első osztályba rengeteget unatkozott.

- És a tanító nénivel milyen a kapcsolata?

- Az egyik tanító néni az azt mondja, hogy semmi gond vele és neki semmi problémája se magatartásba, se tanulmányi eredményekbe, meg hozzáállásba, meg semmibe. A másikkal van egy kis gond. Illetve nem volt mindaddig gond, amíg énrám nem tett egy megjegyzést a tanító néni, úgy félhangosan, amit meghallott a gyerek.

- Valami elítélőt mondott?

- Igen, és ez a gyerekbe olyan mély nyomot hagyott, hogy megmondom őszintén, nem tudom, hogy most mit csináljak, mert nekem örökké azzal jön haza, hogy menjünk át másik iskolába.

- Kortársakkal, az osztálytársaival milyen az ő kapcsolata?

- Én úgy érzem, hogy igazán mély kapcsolata egyikkel sincs. Ilyen felszínes, együtt focizunk, meg játszunk, de nincs igazából mély kapcsolata egyikkel sem. Bár nagyon nagy lenne az igénye rá.

- A többiek egy picit kiközösítik őt? Nem ?

- Nem veszem észre, nem, hogy kiközösítik, hanem talán nem olyan érett gondolkodásúak, mint ő. Nem a többiek rovása, inkább az enyém gondolkodik másképp. Négy gyerekem van. Van összehasonlítási alapom is. Azért kezdtem el foglakozni az egésszel, merthogy annyira más, mint a másik három.

- Igen. És ő fiú ugye?

- Igen.

- És tulajdonképpen most, ha meg kellene fogalmazni, akkor mi az Ön dilemmája, vagy a problémája?

- Az a dilemmám, most ugyan olvasok egy könyvet, és így néhol kezd kitisztulni a dolog ezzel kapcsolatos könyvet, hogy lehet az ilyen gyerekekkel hatásosabban bánni.

- Miben okoz magának nevelési problémát, vagy mit szeretne jobban csinálni?

- Elkerülni ezeket a hirtelen dühkitöréseket. Mint például ma reggel. Egyszerű dolog vegye föl a dzsekijét. Rászóltam, még csak nem is indulatosan, bár már éppen indulni kellett volna nagyon, és annyira mérges lett. Fogalmam nincs, hogy miért elkezdett a táskáján ugrálni. Taposta a táskáját mérgében, hogy őneki dzsekit kell venni, vagy sapkát kell venni. Csak az ilyen pitiáner dolgok. Legalábbis nekem ez, szóval ilyenen kiakadni, hogy márpedig hideg van, és dzsekit kell venni.

- Igen.

- Szóval, hogy hogy a csudába lehet levezetni az ilyeneket?

- Indigógyerek, csillaggyerek, ilyen kifejezéseket használ a mama. Miről van szó egyáltalán?

Hódi Ágnes gyermekpszichológus: - Nagyon gyakran találkozom vele a szülők részéről. Mindenképpen a kiválasztottságnak az érzése, ami ehhez kapcsolódik, és egy kis félelem. Nagyon sok könyv jelenik meg. Létezik olyan könyv is, aminek a címe valahol olyasmi, hogy Hogyan neveljünk indigógyermeket és nagyon sokféleképpen élik ezt meg szülők. Van, aki a kiválasztottságnak a büszkeségét és az örömét, de azért nagyon gyakran én úgy tapasztalom, hogy akkor jutnak erre a felismerésre, vagy erre a diagnózisra a szülők, amikor valamilyen viselkedési rendellenességet tapasztalnak, és ezzel szemben tanácstalanokká válnak. Akkor ott áll ez, mint egy magyarázat lehetősége.

- Ilyen típusúak ezek a gyerekek jellemzően, mint amilyenről a mama itt beszámol?

- Nagyon sokszor olyan gyerekeknél hallom ezt a kifejezést és ezt az elképzelést ahol az első helyen és a vezető tünet, hogy úgy mondjam az a többi gyerekektől való idegenkedés, a magányos játék keresése, ez a tekintet, amit a mama is kiemelt, ami egy ilyen komoly, van aki szomorúnak látja, van aki vesébe látónak. Ahogy a jelentkező édesanya is. Nagyon, nagy befolyása van annak, hogy egy szülő milyen saját érzését vetíti ki a gyerekre. Tehát az, hogy ugyanazt a fajta tekintetet egy szülő milyennek látja szomorúnak-e, öregesnek-e, betegnek-e, örömtelennek, vagy éppen vesébe látónak, ez nagyon sokszor attól függ, hogy ő milyennek akarja látni, hogy úgy mondjam, mi az, amit keres abban a tekintetben. Tehát én ezeknél az eseteknél nagyon fontosnak tartom a szülőtől való mintát. Az, hogy velük lehessen a gyerekükről sokat és részletesen beszélni, mert először azt kell megértsük, hogy mi miatt jutott erre a felismerésre, vagy mi az, ami miatt minden mást elvetve ez az ötlete az, amivel a leginkább meg tudott erősödni és lássak egy gyereket, akiről a szülei azt gondolják, hogy valami miatt különleges, vagy kiválasztott. Attól függően, hogy ez inkább félelemmel tölti el a szülőket, vagy inkább örömmel.

- Meg kell fosztani ezeket a gyerekeket attól, hogy kiválasztottnak lássuk őket? Egyszerű gyerekké kell őket besorolni? A négy közül egynek?

- Hát gyerek szempontból mindenképpen ez az, ami a gyerek számára megkönnyíti az ő integrálódását a többi gyerek világába. Hogyha a gyerek nagyon sokat külön áll a többiektől és kap egy olyan címkét, ami az ő különállását megmagyarázza, azzal éppen hogy nem azt segítjük elő, hogy jobban tudjunk közel kerülni, hanem ellenkezőleg.

- De ez a mama nem vágyik arra, hogy ez a gyerek ilyen legyen.

- Nem, többnyire ez nem hangzik el, mint egy szükséglet, vagy egy vágy. Azért mondom, hogy a szülőkkel érdemes erről sokat beszélni, mert azért ez ki szokott derülni, hogy mire vágyik viszont. Csak ez nem volt egy kimondott megfogalmazott elképzelése. Biztos vagyok benne, hogy ezeknek a gyerekeknek van valami megkülönböztetett sajátosságuk. De azt hiszem, hogy a kapcsolat rendezése érdekében mégiscsak azzal kell foglalkoznunk, ami rendelkezésünkre áll. Vagyis a gyerekekről való általános elképzeléseink és a szülőkről való tapasztalataink és általános elképzeléseink. Hiszen ebben az iskolarendszerben, ebben az országban, ebben a világban kell neki valahogyan felnövekednie, és néha elég nagy teher úgy látom a gyerekeknek az a tudat, hogy ők valamiben mások, valamiben kiválasztottak. Ritkán szoktunk itt olyan pszichiátriai szakkifejezésekkel dobálózni, de hadd mondjam, hogy az egyik leggyakrabban tapasztalt pszichológiai rendellenesség a nárcisztikus személyiségzavar, az pontosan az ilyen fajta tulajdonításokkal összefüggésben is jön létre. Tehát, hogy mit akarunk egy gyerekben látni, mit szeretnénk benne megerősíteni. Tudatosan, vagy kevésbé tudatosan. Mi az, ami elfogadható abból a gyerekből a számunkra és mi az, ami visszautasítandó.

- Úgy van ez Ági, hogy ez a mama például elfogadja az ő gyerekének az intellektuális fejlettségét, és nem fogadja el azt a hisztériát, amit a dzseki miatt rendezett. De tulajdonképpen jobban megbocsátom neki a hisztériát, mert felmentem őt az intellektualizmusa miatt?

- Pontosan. Pontosan erről van szó, hogy én itt egy kisgyereket látok, akinek indulatszabályozási zavarai vannak. Ennek millió dolog állhat a hátterében. Engem, mint pszichológust nagyon korlátoz és akadályoz a munkában és a tisztánlátásban, hogyha beállítok magam és a gyerek közé egy ilyen fogalmat, mint indigógyerek. Ebben a pillanatban, amivel tudok foglalkozni, az az ő indulati kontroll zavara. Megpróbálva félretenni ezt az ezotériából származó magyarázatot és látni egy kisgyereket, akinek láthatóan gondot okoz minden nemű friusztráció. Minden akadályozottság, és nem tudja ezt a szavaival kifejezésre juttatni, hanem rögtön cselekvésbe fordítja. Ezt tudom kezelni. Azt, hogy indigógyerek-e, vagy sem nem tudom kezelni. Se én, se más mama sem.


- Egyet szeretnék még mondani tapasztalati dolgot.

- Igen.

- Még mielőtt konkrétan, hogy vannak ilyen gyerekek tudtam volna, csak saját kínomon jöttem rá, vagy hát nem kín, hanem keresgélés erre, hogy csak úgy lehet velük bánni, hogyha teljesen egyenrangú partnernek tekintem pici korától és csak úgy, hogyha abszolút egy feltétel nélküli szeretettel állok hozzá,. És én úgy érzem, hogy az embert, mint szülőt is nevelik ezek a gyerekek jobban, mint a másik, mert ezáltal, igazából így kéne nevelni mindegyiket.

- Pont ezt akartam magának mondani, hogy mi a különbség?

- Hát, hogy így kellene nevelni és nem úgy, ahogy belénk van rögzülve.

- Ebben teljesen igaza van. A másik három gyereke hálás lehet ennek a negyediknek, mert ők biztos profitálnak abból, hogy magát ilyenné alakította ez a kisfiú.

- Hát én valahol ezt ajándéknak is tekintem és nem nehézségnek. Tehát attól, hogy egy nehezebben kezelhető, vagy nem is nehezen, másként, másként kezelendő gyerek, mint a többi. Csak mire én erre rájöttem, azért az hosszú idő volt és a másik meg az, hogy nem szeretném elrontani.